Klasszikus posztmodern a nyolcvanas évek elejéről, 135 oldal, az én példányomat a Kalligram adta ki 98-ban Pozsonyban, akkor 990 forintba (avagy 150 koronába) került a borító szerint. A Kalligram egyébként mindig szép kivitelezésű könyveket csinál.
A könyv történelmi regénynek indul, aztán körülbelül az első oldal után kiderül, hogy egyáltalán nem az, hanem egy fenegyerek posztmodern könyve, történelmietlen észjáték, magvas történelemfilozófia, amiből (számomra) kiderül, hogy a történetírás nagyjából hülyeség, a világ megismerhetetlen, és teljesen abszurd, aminek néha halálos következményei vannak.
A regénynek van cselekménye, viszont minden teljesen kézzelfoghatatlan, még az az Olsavszky-feljegyzés is, amire a szerző szövegszerűen hivatkozik. Itt indul az ereszdelahajam posztmodern szövegjáték, önreflexió, irónia, többértelműség, ötletparádé; minden interpretáció kérdése, tér és idő relatív; ám mindeközben mégis megy a város (vagy falu?) élete, jóllehet néha lemészárolják a lakosságot az éppen aktuális hódítók, néha pedig megismétli magát a történelem, beleértve a hódítók erőszakoskodásait. Főhős a könyvben nincs, legfeljebb az elbeszélő az, aki személyesen is benne van a könyvben, de nem feltétlen azonos a valódi szerzővel. Zajlik az élet, a szerző látott már vízen buborékot és karón varjút.
Élvezetes olvasmány, viszont egy kicsit elméletinek tűnik, túlságosan „könyv” néha, neadjisten tézisregény, ahol szépen sorra előkerülnek a klasszikus posztmodern irodalom főbb gondolatai – viszont a karakterek nincsenek annyira kidolgozva, meg a leírások sem. Félreértés ne essék, nem Jókai után epedek, csak megjegyzem. Sokszor vicces, de még többször vitriolos, néha pedig egészen gyomorbajosan fekete humor, alapvetően szórakoztató. Nyelvileg nem annyira megerőltető, mint más posztmodern szerzők, talán egy kicsit hiányzik is a bravúr, de ez szerintem szándékos. Rövidek a fejezetek, tökéletes buszos olvasmány. Ajánlható.
