Nos, elég sokat buszoztam a szabadságom és az olykor rémálomba forduló bevásárlótúrák alatt, hogy újabb bejegyzés szülessen a Semmi művészetről. Most a 189. oldalon vagyok, és nagyon sok minden történt. Ott tartok, hogy már azt is leírta, hogy „anyám halála előtt” még ez és ez történt. Nagyon megható gesztus ez, és ennek ellenére mégis olyan hétköznapian természetesen ír róla, hogy az anyaalak elevenné válik, teljesen élő ember, aki jár-kel, rajong, viccel, küszködik, kávét szolgál fel, dolgozik, tehát semmi eszményítés és negédesség, és a végén pont az a kellemes anekdotaszerűség jön ki az egészből, amiben az Esterházy nagyon nagy, többek között. Jóbaráti hangvételben elmondja a titkokat, amihez persze hozzá kell tenni, hogy ez mégiscsak irodalom, tehát költemény, kitaláció, viszont a hangvétel sokkal barátkozósabb, közvetlenebb annál, hogy leirodalmazzuk az intertextualitásra adó phhosztmoderrrn szöveget (textust, oh my god).
Olyan könyvet viszont nem mostanában olvastam, ami ne lett volna egységes. A Semmi művészet azonban nem az, mert fejezetenként váltogatja a beszédmódot, hogy többé, hol kevésbé irodalmi, amivel szemben mondjuk a sörözgetés melletti jóbaráti beszédmód áll. Az látszik nagyon, hogy nem együltő helyében írta, nem egyetlen hangulatban, hanem hol ilyenben, hol olyanban. Néha filozofikus, néha költői. Amikor a buszon olvastam, még azt is felfedezni véltem, hol állt fel az asztaltól, hogy majd másnap folytassa. Néha meg nem is költői, nem is filozofikus, csak elmondja, hogy „anyámból csövek álltak ki”. Ilyet egy író szerintem csak egy jóbarátjának mond egy hosszabb beszélgetés kétharmadánál; ezzel a bizalmassággal egyébként ő maga is viccel: na anyuka, most éppen a te témádból írok egy könyvet, ahogyan a szív segédigéinél, kb úgy most is. Valóban, csak itt jobban kifejti.
A szív segédigéi nekimegy a Kis magyar pornográfiának, és fölvette a Puskás focimezét.
Most éppen ott tartok, ahol „elbúcsúzik a szereplőktől és más nyelvi egységektől”, és nagyon szépen megírt, csillaggal elválasztott mondatok következnek egymás után. Ez ismét egy tűnődősebb, talán az eddigieknél is tömörebb darab. Szép.
