A könyv végére tartogatott némi meglepetést, és furcsaságot is. Nem értem teljesen, hogy miért kellett belekomponálni a szeptember 11-i terrortámadást, miért éppen ezzel fejezi be a könyvet. Mert ellenzi Bush külpolitikáját (egyébként a belpolitikáját is, keményen), ami a könyvben szövegszerűen végigvonul, egyszerűen rühelli a Busht. Ami akár rendben is lehet, de miért kell ennyire direkten belevenni egy könyvbe, pláne úgy, hogy nem is erről szól. Namindegy.
A végén az elbeszélő saját halálának/haldoklásának leírása szerintem nagyon szép, az idős bácsik valahogy így tengetik utolsó napjaikat a kórházban. Annak ellenére, hogy őt kiengedték a kórházból, tudjuk, hogy mi lesz a történet vége.
Az addigi szálakat szépen elvarrta, tisztességes történetmondó módjára, majdnem unalomba hajlóan. Az emberek továbbra is szánalmas döntéseket hoznak, de néha azért összejön valami.
Nagyon sokszor el tudtam hinni, hogy ez a könyv nem játék, hanem egy napló, amit az öreg írt húsvér emberekről. És azt is el tudtam hinni, hogy milyen a vidéki és a brooklyni Amerika, teljesen megismerhettem az amerikaiak „jeltelen hétköznapjait” - ami persze egy-két Updike után nem volt túl meglepő. Néha kicsit vontatott volt, főleg, amikor elautóztak az Egzisztencia Hotelbe. Azért rendben volt a könyv.
